A váratlanul ért Victor fülcimpája melegedni kezdett. Megköszörülte a torkát, próbálva megőrizni a méltóságát, és erőltetett komolysággal így szólt: „Nem. Már eltelt egy ideje, de emiatt Evandert kellene szorongatnod – ha hamarabb átvenné a céget, mi ketten hamarabb visszavonulhatnánk.”

A felelősség áthárítása olyan simán ment, hogy az szinte már tiszteletet parancsolt.

Evander, szemét az úton tar