Iris

Másnap reggel vonszolom a lábamat az iskolaépület felé, és úgy érzem magam, mint egy szorongó, roncs vérfarkas. A gyomrom szoros, fojtogató csomókba rándul. Minden egyes lépésemet, amit a főbejárat felé teszek, egy rémisztő gondolat terheli. Az agyam könyörtelenül ismétli: *Mi van, ha Sloane áll a „BrokenToaster42” fiók mögött?* Tökéletesen el tudom képzelni, ahogy egy világító képernyő mögöt