Iris

A kanyargós vonatjáratokat követjük, miközben a nap épp csak kezd felkelni a fák mögött. Az eget a rózsaszín és a lazacszín halvány árnyalataira festi.

Egy mosoly húzza ívre az ajkamat, ami nem ér el a szememig. – Gyönyörű időnk van, nem igaz?

Zane lehelete fehér felhőkben gomolyog. – Komolyan a „szép idővel” jössz nekem?

Felnevetek, de a vége csak egy köhögés lesz. A levegő hideg és metsző,