Iris

Nem megyünk a falkaházba. Az öngyilkosság lenne.

Arra az egyetlen helyre megyünk, ahol senki sem keresne minket.

A régi házamba.

Kint keserű a levegő, és az utcák csendesek. A szél az arcomba mar, ahogy azon a környéken sétálunk, amit egykor ismertem. Ezer éve volt, hogy utoljára láttam, de valahogy még mindig minden ugyanolyan. A kis faházak. A dőlt postaláda. A horpadás az utcai lámpán, ami