Zane

Úgy esik össze a karjaimban, mintha a kibaszott világ omlott volna össze a lába alatt.

Az egyik pillanatban még áll. A következő lélegzetvételnél összecsuklik.

„Isla!”

Vele együtt zuhanok, elkapom a fejét, mielőtt a kőhöz csapódna. A bőre hideg, mint a jég. A pulzusa verdes, de megvan. Lehet, hogy túl gyors, de itt van. Él. Még mindig velem van. A kezemet az arcához nyomom, majd a mellkasához