Isla

A köd ismét a számban van.

Nem valóságos. Tudom, hogy nem az. De a tüdőm ég, és nem tudok sikítani, és valami hamuból font indaként kúszik fel a gerincemen. Futok, azt hiszem. Vagy talán zuhanok. A testem nem engedelmeskedik.

Aztán egy hang—

Nem egy szörnyeteg. Nem egy isten.

Csak Zane.

„Isla.”

A szemem kipattan.

Szövet van az ujjaim alatt, és ez az illat, amit nem ismerek fel.

Megdermedek.

V