Aurelia szemszöge

– Ah! – vakkantottam fel, amikor a fenekemre csapott, miután kihúzta hátulról a kis barátját. Míg ő elhagyta az ágyat, hogy megmossa magát, én kimerülten a matracra zuhantam.

Most már a szememet sem tudtam kinyitni. Egy perccel később éreztem, ahogy a karjába zár, és megcsókolja a homlokomat. A légzését figyelve meg tudtam mondani, hogy még ő is kimerült az egésztől.

****

Másnap