Hús csapódott a húshoz, a nedves, ritmikus hang visszhangzott a nyitott erkélyen.

– Bassz meg, Vance! – visította a vörös hajú lány. A gyönyör nyers hulláma szakadt fel a hangszálain. Az éjszaka ötödik orgazmusa hasított végig a testén, miközben a biliárdasztal zöld posztóján vonaglott.

Vance a feje felett leszorítva tartotta a lány csuklóját. Mélyen a csuromvizes pinájába baszta a faszát, esze ágában sem volt lassítani. Egy órája hívta fel. Mint az összes kurva, akit váltásban tartott, ő is azonnal rohant, amint a férfi hívatta.

A nők egyszerűek voltak számára. A város nyüzsgött a különböző fajtáktól, akik mind kétségbeesettek voltak, és mind arra vártak, hogy a faszával etesse őket. Egyetlen célt szolgáltak. Reagáltak a szexre, arra teremtették őket, hogy elbírják a vad orgazmusokat, és Vance tudta, hogy ő a tökéletes férfi arra, hogy megadja nekik, amire vágynak.

Csípőjével előrelökve magát, vastag dákóját mélyen a lány szűk csatornájába temette. A lány szerette a durvaságot. Ő pedig nem fogott panaszkodni. A lány meztelen lábaival átfonta a férfi derekát, fejét az asztal széléhez vetette. A szeme fennakadt. Újabb görcs szorított rá a faszára. A hatodik csúcspont is keményen eltalálta.

– Vance… – kérlelte. A hangja elcsuklott, kétségbeesetten vágyott egy másodpercnyi megkönnyebbülésre. De nem kapta meg.

Kirántotta a faszát a lány hüvelyéből. A hirtelen veszteségtől a lány felnyüszített. Mielőtt reagálhatott volna, a férfi két vastag ujját tolta a nedves hasadékába. Egyre mélyebbre hatolt, egyre gyorsabban lökdöste a fülledt húsba, felkavarva a lány pinájában összegyűlt síkos nedveket.

A lány felfelé lökte a csípőjét, ujjainak súrlódását hajszolva. Nem bírta elviselni a fokozódó feszültséget.

– Akarod, hogy abbahagyjam, mi amor? – nyögte Vance. Lehajolt, ajka a lány fülkagylóját súrolta. Forró lehelete újabb lökéshullámokat küldött végig a lány gerincén.

A falai már érzékenyek voltak. A végsőkig feszítették a határait, de hamarabb halt volna meg, mintsem hogy megkérje, vegyen vissza. Minden cseppnyi fájdalmat és gyönyört akart, amit a férfi csak nyújtani tudott. Többet akart, mint amit a férfi adni tudott.

– Ó, istenem! – sikoltotta. Hüvelyfalai rászorultak, az ujjpercei körül pulzáltak.

Vance kihúzta ujjait a lány csuromvizes pinájából. A kezét a lány arcához emelte, és síkos ujjait az ajkaihoz nyomta.

– Kóstold meg – parancsolta.

A lány kinyitotta a száját, és bekapta az ujjait, lenyalva saját nedvének minden cseppjét a férfi bőréről. Mély zümmögés vibrált a torka mélyén. A látvány friss forrósághullámot küldött egyenesen a férfi ágyékába.

A nő leengedte a lábát, és a térdére küzdötte magát. Ráhajolt a férfi ölére, és egyenesen a faszáért nyúlt. Ujjait a vastag töve köré fonta, és nedves, örvénylő körökben húzta végig a nyelvét a megduzzadt makkon.

Felpillantott, hogy felmérje a férfi reakcióját. A férfi tekintetében égő sötét éhség elárulta, hogy jól csinálja.

Vance hátravetette a fejét. Mély, állatias morgás szakadt fel a mellkasából, ahogy a lány a szájába vette a fasza hegyét. A férfi megragadta egy maréknyi vörös haját, egy helyben tartva őt, miközben baszni kezdte a száját. A lány nagyra tátotta, az egész hosszát leengedte a torkán, ügyelve arra, hogy lenyelje a dákóját síkosító előváladékot és nedveket.

A karjánál fogva megragadta, és talpra rántotta. Ajkait a lányéhoz zúzta, keményen megcsókolta, a lány nyelvén ízlelve meg a saját és a nő esszenciájának keverékét.

– Te egy nagyon rossz ringyó vagy, mi amor – dicsérte Vance.

Széles, diadalmas vigyor terült el a lány arcán. Szinte vibrált az izgalomtól, mielőtt visszahanyatlott a biliárdasztalra, készen arra, hogy újra széttárja a lábát.

Ez volt a kedvenc játéka. Miért alkalmazzon erőszakot, amikor a szavak jobban működnek? Hívd őket gyönyörűnek, mondd nekik, hogy jó lányok, és fülig beléd esnek. Bármilyen romlott tettet megtesznek, amit csak kér tőlük. Ez volt az aranyszabálya.

– Köszönöm, apuci – dorombolta a lány.

Vance lecsapott a kezével, olyan keményen rácsapva a lány meztelen pinájára, hogy piros nyomot hagyott. A lány megborzongott, a combjai még szélesebbre nyíltak.

Az éjszakának még messze nem volt vége, és elnézve a nedves rendetlenséget, amit a biliárdasztalán csinált, ezt a lány is tudta.

– Nem kell elhagynod a zárdát, nővérem. Odakint tényleg nem biztonságos. – Katrina hangja megremegett, miközben egy kupac összehajtott, szürke ruhát nyújtott át a keskeny ágy felett.

Maeva szelíd mosollyal vette át a ruhadarabokat, és a nyitott bőröndbe tette őket. A kis, kőfalú szoba hidegebbnek tűnt a ma estére.

Katrina átkarolta a saját derekát, és figyelte, ahogy Maeva csomagol. Nem értette, miért ragaszkodik a nővére ahhoz, hogy elhagyja a zárda menedékét, csak azért, hogy munkát találjon a városban. Az idősebb apácák vad, hátborzongató történeteket suttogtak az udvarokon arról, milyen tiltott, veszélyes dolgokat művelnek az emberek a vaskapukon túl. A borzalmak listája végtelen volt. Katrina számára a zárda maradt az utolsó biztonságos hely a világon.

Maevát csomagolni látni olyan volt, mintha azt nézné, ahogy valaki egyenesen a paradicsomból az oroszlánbarlangba sétál be. Katrina az elmúlt három napot azzal töltötte, hogy könyörgött neki, másítsa meg a döntését, de a lány makacs maradt. Ha Maeva egyszer kitűzött egy célt, semmi sem téríthette le az útról.

Néha Katrina azt kívánta, bárcsak éltek volna a szüleik. Egy igazi család nem hagyta volna, hogy Maeva belevágjon egy ilyen kockázatos tervbe. De ők árvák voltak. Húsz évvel ezelőtt találtak kegyelemre és menedékre, amikor a nővérek befogadták őket. Most, két évtizednyi béke után, Maeva önszántából sétált vissza a vadonba.

– Tudom, hogy félsz, de ígérem, minden rendben lesz – mondta Maeva. Kezével elsimította az összehajtott anyagot. – Szeretnék egy jobb helyet találni mindkettőnknek. Mindig is ez volt a terv. A nővérek is támogatnak ebben. Nem tudnál bízni bennem, csak ez az egy alkalommal?

A hangja lágyan és egyenletesen áradt, olyan nyugodt tekintélyt hordozva, amely képes volt áttörni a feszültséget. Maeva még a válság kellős közepén is tudta, hogyan nyugtassa meg az embereket. Katrina azon kapta magát, hogy megerősítően bólogat, mielőtt még megállíthatta volna magát.

– Bízom benned – suttogta Katrina, miközben az alsó ajka remegett. – De nagyon fogsz hiányozni. Mi van, ha valami rossz történik veled odakint? Mi van, ha nem jössz vissza értem?

Katrina gyűlölte, milyen gyengének hangzik. Kettőjük közül mindig is ő volt a törékenyebb.

Maeva ellépett a bőröndtől. Pontosan tudta, mennyire szereti őt Katrina. Amióta csak az eszüket tudták, vigyáztak egymásra. A zárda elhagyása összetörné a húgát, de Maeva csapdában érezte magát. Nem akart megöregedni ezek között a kőfalak között. Igazi életet akart építeni, saját vállalkozást, és meg akarta ízlelni a sikert. Mindebből semmi sem valósulhatna meg, ha egy kolostorba zárva marad.

Az élete már papírra volt vetve. Első lépés: megszerezni ezt az új házvezetőnői állást. Második lépés: minden fillért félretenni, hogy bérelhessen egy kis lakást a városban. Harmadik lépés: elvégezni a főiskolát, lediplomázni, és egy jól fizető karriert találni.

Óriási kockázat volt, de az egy helyben toporgás még rosszabb. Csak arra nem számított, hogy a hír ennyire mélyen összetöri a húga szívét.

Maeva kitárta a karját.

Katrina összeomlott. Elfojtott zokogás tört ki belőle, és egyenesen Maeva ölelésébe sétált, könny áztatta arcát a nővére vállába temetve.

– Visszajövök érted, kisnyuszim. Ezt az ígéretet meg is akarom tartani – mormolta Maeva, állát Katrina fején nyugtatva. – Az ügynökség már felvett az állásra. Minden rendben lesz.

Maeva hetekkel ezelőtt jelentkezett egy házvezetőnői pozícióra a nagyvárosban egy munkaközvetítő ügynökségen keresztül. Eredetileg ma kellett volna kezdenie a műszakját, de sikerült egy extra napot kikönyörögnie a felügyelőtől, hogy összecsomagolhassa a holmiját. Holnap reggel felszáll a buszra, és elindul az ismeretlenbe.

Katrina szipogott, és Maeva vállának dőlve bólintott.

Maevát nem lehetett eltéríteni. A döntés megszületett. Még a vezető nővérek is áldásukat adták rá kora délután. Semmi sem állíthatja meg abban, hogy holnap kisétáljon azokon a kapukon.

Maeva kissé hátrabillent, és letörölt egy kósza könnycseppet Katrina arcáról. – Köszönöm. Most pedig kérlek, segíts befejezni a csomagolást.

– Persze – mondta Katrina.

Tudva, hogy Maeva nem fogja meggondolni magát, Katrina magára erőltetett egy mosolyt. Visszafordult a keskeny ágyhoz, és nekilátott összegyűjteni a maradék szétszórt ruhát, gondosan behelyezve őket a nyitott dobozba, kőbe vésve ezzel Maeva távozását.