Maeva másnap reggel egy zörgő hangra ébredt a kis háza elől. Úgy hangzott, mintha karmok kaparnák a faajtót, kétségbeesetten próbálva bejutni. Az előző szobalány magánlakrészét foglalta el. A főnöke gondoskodott arról, hogy minden alkalmazottjának jó sora legyen. A Thorne-birtokon minden szolgálónak saját hálószobája volt, és ezért hálás volt. Könnyebb volt így megőrizni a magánszféráját, de a kaparászás miatt kezdett kételkedni abban, hogy egyedül van.

Halálra rémülve csusszant ki az ágyból. Egy vékony dzsekit dobott az áttetsző hálóingére, szorosan a vállára húzta, majd lassú, tétova léptekkel az ajtó felé osont.

Résnyire nyitotta az ajtót, és kikukucskált. Veszélyes behatoló helyett meglepetésére egy hatalmas, bundás állatot talált a verandáján üldögélni. Nyelve kilógott a szájából, lihegve bámult fel rá.

Mosolyogva leguggolt, hogy megsimogassa a fejét. Tegnap, amikor beköltözött, nem látott kutyát, így kissé meglepte, hogy most egy szabadon kószál errefelé.

– Szia, kispajtás – szólt hozzá lágyan. A kutya vakkantva válaszolt, farka a padlódeszkáknak csapódott. – Csak nem tévedtél el? Hol van a gazdád? – kérdezte, miközben megvakarta a füle tövét.

Válasz helyett a kutya hirtelen megfordult, és eliramodott a kavicsos ösvényen, úgy futott, mintha az élete múlna rajta.

– Várj! – kiáltotta a lány. Gondolkodás nélkül kirohant, és az állat után eredt a kőösvény sarkán túlra.

Mielőtt még felfoghatta volna az előtte lévő mozgást, keményen nekiütközött valaminek, ami felért egy tömör téglafallal.

Erős, izmos karok lendültek felé, ketrecbe zárva őt, hogy megakadályozzák, hogy hanyatt essen a kemény földön.

Riadtan zihált fel, és felnézett. Szemei elkerekedtek a döbbenettől, amikor rájött, hogy a főnöke, Vance tekintélyt parancsoló arcába bámul.

Felismerve túlzott közelségüket és a férfi mellkasából áradó hőt, úgy húzódott el az érintésétől, mint aki épp súlyos bűnt követett el. Hátrahőkölt néhány lépést.

– J-jó reggelt, uram – köszönt kifulladva.

Vance zavart volt. Épp a reggeli kocogásához készülődött, amikor érezte, hogy egy puha test simul kemény mellkasához. Első késztetése az volt, hogy ráordít arra, akinek volt képe belé rohanni, de aztán pajzán elméje felfogta a torzójának feszülő tagadhatatlan puhaságot. Nem volt más választása, mint hogy elharapja a nyelvét.

– Jó reggelt – válaszolta Vance. Sötét szemei tüzetesen végigmérték, befogadva a visszabámuló ártatlan, kék szemek szépségét.

Csak ekkor ismerte fel. Ő volt az új szobalány, akit tegnap este látott. Akit Greta helyére küldtek.

Átható tekintete lefelé siklott, és megállapodott a mellkasán. A reggeli napfény pont úgy esett rá, hogy a kigombolt dzsekije alatti vékony hálóing teljesen áttetszővé vált. Feszes melleinek körvonala és bimbóinak sötét csúcsa teljes pompájában megmutatkozott.

Hirtelen, éles vágy lüktetett fel a nadrágjában. Farka megkeményedett, megvastagodva feszült a melegítőnadrág anyagának, miközben nehéz lüktetés pulzált a tövében. Erre nem számított. Nem lett volna szabad még lenyűgözőbben kinéznie, mint tegnap este. Magában azon tűnődött, miért pont ez a nő vonta magára ennyire a tekintetét, és miért izgatta fel pusztán azzal, hogy ott állt.

Maeva elkapta sötét, elidőző tekintetét. Amikor rájött, hogy pontosan mit bámul, a zavart pánik hulláma öntötte el. Ösztönösen szorosan összehúzta a dzsekit a mellkasán, elrejtve fedetlen melleit. Ekkor tudatosult benne, hogy kint áll a főnökével, és nincs rajta más, csak egy áttetsző hálóruha.

– Elnézést! – cincogta. Sarkon fordult, és eliszkolt a férfi elől, visszarohant a házába, és bevágta maga mögött az ajtót.

Vance majdnem felnevetett a lány pánikszerű viselkedésén. Nem tudta megmondani, hogy azért menekült-e el, mert naiv, vagy mert a látványa felkavart benne valamit mélyen. Tudta, hogy olyan jóképű, mint egy szobor. Számtalan nő nedvesedett már be pusztán attól, hogy ránézett, és feltételezte, hogy intenzív jelenléte hozta zavarba.

– Gyere, King, menjünk – szólt a kutya után, aki mögötte sündörgött. A bejárati kapu felé fordultak, hogy folytassák reggeli rutinjukat.

Visszaérve lakrésze biztonságába, Maeva mélyeket lélegzett, hogy megnyugtassa hevesen verő pulzusát. Amint a szívverése visszatért a normális kerékvágásba, letérdelt az ágya mellé, és befejezte reggeli imáját. Mindig bizonyos békére lelt, amikor Istenhez szólt. Biztos volt benne, hogy Ő vigyáz rá, és irányítja a lépteit. Már a gondolat is megkönnyebbüléssel töltötte el, és elűzte a benne maradt zavart.

Az ima után gyorsan lefürdött, felvette a szobalány egyenruháját, és csinált magának egy tál meleg tésztát. Megjegyezte magának, hogy el kell mennie a boltba, amint megkapja az első fizetését. Ha minden simán megy, talán idővel megkérhetné az árvaházi nővéreket, hogy Katrina vele lakhasson. Hatalmas terv volt, de hamarosan minden megéri majd.

Miután bedobta a tányérjait a mosogatóba, kilépett a házból, és elindult a nagy kúria felé, hogy elkezdje a napi teendőit.

Az étkező takarításának felénél a konyha felé vette az irányt. Nadine már ott volt, az éléskamrát rendezgette.

– Milyen volt az első éjszakád, Maeva? – kérdezte melegen Nadine, amikor meglátta a fiatalabb lányt belépni.

– Csodálatos volt, Nadine – válaszolta Maeva ragyogó mosollyal. – Látom, te is jól aludtál. Szinte ragyogsz.

Nadine jóízű nevetéssel hessegette el. – Dehogyis! Ne csinálj viccet az öreg csontjaimból, Maeva.

– Pedig nem hazudok. Soha nem tudnék ilyesmiben hazudni – mondta neki halkan Maeva.

– A hízelgéssel sokra viszed majd, gyermekem – kuncogott Nadine. – Én majd befejezem a munkát itt a konyhában. Miért nem mész fel inkább, és takarítod ki a főnök hálószobáját?

– Máris – bólintott Maeva.

Szerencséje volt, hogy Nadine tegnapi érkezésekor körbevezette a házban, különben mostanra eltévedt volna a hatalmas kúriában. Emlékezetére hagyatkozva navigált a hatalmas lépcsőkön és hosszú folyosókon, amíg meg nem látta Vance hálószobájának dupla ajtaját.

Finoman bekopogott a fán. Amikor senki sem válaszolt, lenyomta a kilincset, és belépett.

Abban a pillanatban, ahogy belépett, Maeva teljesen összezavarodva lefagyott. Az álla is leesett.

A luxusszobát mintha megvandalizálták volna. Úgy nézett ki, mintha egy földrengés söpört volna végig rajta. A drága lepedőket letépték a matracról, összegabalyodva hevertek a padlón. Mindenfelé párnák szóródtak szét. Egy nehéz szék felborulva hevert, és ruhák voltak szétszórva a drága szőnyegen.

Maeva pislogott, ártatlan elméje küzdött, hogy megértse a káoszt. Földrengés rázta meg a várost az éjszaka? De nem lenne értelme, ha földrengés lett volna, hiszen az ő hálószobáját nem rázta meg. Hogyan lehetséges, hogy ilyesmi csakis az ő hálószobájával történt? Fogalma sem volt róla, hogy Vance és Cleo vad szexéjszakájának mocskos utóhatásait bámulja.

Félresöpörve zavart gondolatait, megrázta a fejét, és munkához látott. Elkezdte összeszedni az eldobált ruhákat, felállította a nehéz széket, és összegyűjtötte a tönkretett lepedőket.

A takarítás felénél járt, amikor a szomszédos fürdőszoba ajtaja hirtelen kitárult.

Vance kilépett a hálószobába, teljesen meztelenül a derekára lazán kötött egyetlen fehér törölköző alatt. Vízcseppek tapadtak széles, izmos mellkasára és hullámzó hasára.

Maeva elborzadt. Hirtelen elfordult, hogy az ellenkező irányba nézzen. Hirtelen, zavart pánik öntötte el, ahogy a pezsgő szexuális feszültség összecsapott ártatlan elméjével.

Rövid, ziháló lélegzeteket vett, felismerve, hogy élete során most először látta félig meztelenül a főnökét. A mai nap egyáltalán nem tűnt ígéretesnek számára.