A szavak úgy sodródtak a csendbe, mint egy ima — kavicsosan lágyan és zsigerekig hatolóan.

Egy ígéret, nemcsak az éjszakának, hanem a lánynak is.

A fal túlsó oldalán pedig Lyra érezte ezt. Nem hangként, hanem ösztönként. Valami kimondatlan dolog csendes nyomásában, ami a mellkasában bontakozott ki.

A szobájában Lyra lassan mozgott, mintha attól tartana, hogy a túl sok mozgás megtörheti az éjszaka