Lyra lélegzete elakadt a torkában. Ahogy Kaelen kimondta – *ők az ellenség* –, az nem csak egy kijelentés volt. Az egy ítélet volt. Egy verdikt. A hangja olyan sötét, olyan végleges volt, hogy mintha a szoba hőmérséklete is lecsökkent volna a szavaitól.

Nagyot nyelt, ujjait az ölében tördelte. – Ellenség… – A szó szinte csak egy suttogásként hagyta el a száját, bizonytalanul. – De miért? Miért te?