Lyra arca lángba borult.

– Kira… – szisztegte az orra alatt halálra válva.

Kaelen nem fordult meg. Ott állt, ahol eddig, az ablak felé fordulva, tekintetét a horizontra szegezve, mintha semmi sem tudta volna elvonni onnan a figyelmét a szobából. Némán. Rendíthetetlenül. De aztán – épphogy csak észrevehetően – a szája széle felfelé görbült. Egy halvány, csendes és múló mosoly jelent meg rajta, miel