Lyra dermedten állt. A szíve fájdalmasan kalapált a mellkasában, a lélegzete felszínessé vált, ahogy a pánik és a gyász egybeolvadt. Mozdulni akart, segíteni, de a lábai mintha kőből lettek volna.

– Kaelen… – a hangja elcsuklott, halkan és bizonytalanul csengett, mintha attól félt volna, hogy a szavaktól a valóság még élesebbé válik.

– Maradj hátrébb, szerelmem – mondta gyorsan Kaelen, hangja gyen