Roth kétszer pislantott, élesen kifújta a levegőt az orrán, miközben a telefont az asztalra tette. A mozdulat merev volt és megfontolt – akár egy katona, aki megadja magát, és átadja a kardját. – Tessék – motyogta, kerülve Lyra tekintetét.

Lyra egy korty víz mögé rejtette mosolyát, mielőtt elvette volna a telefont. – Szia – mondta lágyan, hangja úgy vágott át a káoszon, mint napfény a vihar után.