Kaelen mosolya elmélyült – lágy, büszke és csendes derűvel átszőtt volt. Közelebb hajolt, hangja épp csak elég halk volt ahhoz, hogy csak a lány hallja. – Nézd őt, kedvesem – mormolta, miközben tekintetét a fülig érő szájjal vigyorgó Leóra szegezte. – Végre megtalálta a helyet, ahová tartozik.

Lyra mellkasa elszorult a szavak hallatán. Mosolyának szélei megremegtek, gyengédség sugárzott belőle. –