Az ebédlőre természetellenes csend borult.

Nem az a fajta fesztelen csend. Nem az, amelyik a megszokottságból fakad. Ez a csend továbbra is ott lengett – súlyosan, elgondolkodva, nyugtalanítóan.

Roth törte meg először.

– Ez… őrültség – motyogta, miközben végigsimította az állkapcsát. Tekintete az asztalra meredt. – Mármint… komolyan. Tényleg ennyire fontos neki az a koncert?

A szavak a levegőben l