Mélyet lélegzett, az illat megült a mellkasában – és reggeli óta először enyhült a vállára nehezedő súly.

Bianca Lyra mellett állt a kúria bejáratánál, a kőlépcsők hűvösek voltak a talpuk alatt. A magasodó homlokzat mintha erőfeszítés nélkül emelkedett volna ki az erdő talajából, oldalról fenyők szegélyezték, melyek lágyan ringatóztak a délutáni napsütésben.

Lyra szeme elkerekedett, ahogy befogadt