– Csókolj meg.

Csak úgy. Mintha nem lettem volna máris másodpercekre az önpusztítástól. Mintha nem állna tőlem alig néhány lépésre, lyukat égetve a lelkembe azokkal a hülye szemeivel és azzal a fiús szájával, ami mindig úgy festett, mintha túlságosan is közel lenne a bajhoz.

És abban a pillanatban, ahogy a szavak elhagyták a számat, tudtam.

Ó, Istenem, tudtam.

Az idő nem egyszerűen megállt. Megfag