~ Aria szemszöge ~

Úgy lépett be, mintha övé lenne a hely, és csendesen becsukta maga mögött az ajtót. Tekintetével végigpásztázta a szobát, majd rajtam állapodott meg, ahogy a földön ültem, mint egy roncs... vörös arc, mindenhol könnyek, a nedves orcámra tapadó haj. Nyugodtnak tűnt. Túl nyugodtnak. Szinte… elégedettnek.

– Kislány – mondta.

– Szarul nézel ki.

Egy pillanatig csak meredtem rá, a dö