– Ne hívj így! – sikoltottam még hangosabban, felkapva a legközelebbi tárgyat — a párnámat —, és a fejéhez vágtam. Ártalmatlanul pattant le a mellkasáról, de egy icipicivel jobban éreztem magam tőle. – Nem vagyok többé a kislányod! Gyűlöllek! Húzz a g*cibe a szobámból, mielőtt hívom a biztonságiakat! Te vagy az oka, hogy kirúgnak a suliból, és a családom azon van, hogy kitagadjon!

Meg sem rezzent.