Hayes megállt, még mindig vigyorogva, de a szeme egy kicsit meglágyult. Oldalra hajtotta a fejét, úgy tanulmányozta az arcomat, mintha olvasni próbálna bennem. Az egyik kezét felemelte, hogy a fülem mögé tűrjön egy tincset, a hüvelykujjával pedig végigsimított az arcomon.

– Jól van, jól van. Figyelek, bébi – mondta, még mindig incselkedve, de most már gyengédebben. – Mi zaklatta fel így az én lány