Vigyorgott, miközben még mindig a karjaiban tartott. – Nem fogsz megfulladni. Elkaplak, hercegnőm. Mindig elkaplak.

A víz már a derekamig ért, és újra felsikkantottam, még szorosabban fonva a lábaimat a dereka köré. – Hideg van! Gonosz vagy! Gyűlöllek! Annyira gyűlöllek most!

Nevetett, a hangja mély és boldog volt, megpörgetett egy kicsit a vízben. – Imádod. Valld be. Imádod, amikor így bánok vele