– Tessa, menjünk – mondta Camila, és megfogta a karját, de Tessa meg sem moccant, eltökélve, hogy nem hagyja annyiban a dolgot.

Camila sóhajtott, és a dühöngő arcát nézte. – Tessa, hagyd rá! Menjünk. Sokat kell beszélnem veled. Egyébként meg panaszt kell tennem. Miért vártál ilyen sokáig a jövetellel? – kérdezte, hangjában némi szemrehányással.

Tessa tekintete az unokafivéréről Camilára vándorolt,