– Az évek során megenyhült – mondta Tessa lágy mosollyal, visszaemlékezve azokra a nehéz napokra. – Most már nagyon kedves velem – biztosította őt.

– Furcsa – gúnyolódott Lorenzo szkeptikus hangon.

– Fogd be! Az anyósom nem rossz ember, oké? – tiltakozott a nő.

– Mindegy – horkant fel Lorenzo. – Csak örülök, hogy jól bánik veled.

– Igen, boldog, hogy én lehetek a menye – vigyorgott büszkén Tessa.