Hazel

Mélyet lélegzem ki, kényelmetlenül fészkelődve a székben. A tenyerem nyirkos, a térdeim összeérnek az asztal alatt, mintha így el tudnám rejteni a remegésüket.

Katerina feláll a helyéről, a sarka halkan kopog a márványpadlón. Felém indul... kecsesen, elegánsan, félelmetesen..., és ápolt kezeit a vállamra teszi.

– Megértem – mondja lágyan. – Dorian jóképű. Kedves. De ugyanakkor egy playboy is