Hazel

Még azelőtt kimondom a nevét, hogy egyáltalán tudatosulna bennem.

– Dorian.

A hangom vékonyan, remegve tör elő belőlem, egyáltalán nem hasonlít a sajátomra. Az ujjaim az asztal szélét szorítva remegnek, a mellkasom szorít, a tüdőm alig kap levegőt. Nem tudom, miért rá nézek először – de így teszek.

És ennyi éppen elég.

Dorian megmozdul.

Jude azonnal reagál, és megragadja a karját. – Dorian,