Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Először a hangját hallottam meg.
– Hádész… Hádész… Ébredj, Hádész.
Lágy volt. Ismerős. Úgy vágott át a fejemben kavargó sűrű ködön, mint egy fénypenge.
*Itt van? Engem hív?*
A szívem dobbant egyetlen hatalmasat.
Aztán a hang megváltozott – nyersebb lett, hangosabb, pánikkal teli.
– Főnök! Főnök, ÉBREDJ—
Nem Nora volt.
Paco.
Megpróbáltam kinyitni a szemem. Semmi sem történt. Olyan érzés volt, minth