Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Először a hangját hallottam meg.

– Hádész… Hádész… Ébredj, Hádész.

Lágy volt. Ismerős. Úgy vágott át a fejemben kavargó sűrű ködön, mint egy fénypenge.

*Itt van? Engem hív?*

A szívem dobbant egyetlen hatalmasat.

Aztán a hang megváltozott – nyersebb lett, hangosabb, pánikkal teli.

– Főnök! Főnök, ÉBREDJ—

Nem Nora volt.

Paco.

Megpróbáltam kinyitni a szemem. Semmi sem történt. Olyan érzés volt, minth