Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Kivezetett a fürdőszobából, vissza a sivár szobám fagyos közepébe. Az éjkék estélyi a keskeny tábori ágyamra terítve hevert. Bámultam a nehéz, sima szövetet. Úgy festett, mint az éjszakai égbolt egy darabja, teljesen tájidegen volt az én zord, nyomorúságos életemben.
– Emeld fel a karod! – utasított az öltöztetőnő nyers, érzelemmentes hangon.
Engedelmeskedtem, összeszorítottam a fogam, miközben óv