Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
A lakosztályom hideg padlóján ültem, hátamat az ajtónak vetve, mintha vékony alkatommal valahogyan eltorlaszolhatnám azt a szörnyeteg elől, aki Nikolai arcát viselte. Légzésem szaggatott zihálássá vált, és minden egyes lélegzetvétel égette a torkomat ott, ahol a karmai súroltak. A vér ragacsos csíkként száradt meg a nyakamon, beszennyezve annak a kék ruhának a gallérját, amelyet oly gondosan válas