A mögöttem felhangzó sietős léptek zaja szakította félbe ezeket a sötét gondolatokat. Megfordultam, és láttam, hogy Enid Vén követ, aki korához képest figyelemre méltó gyorsasággal szedte a lábát.

„Egy szóra, Felség” – mondta, ami nem volt egészen kérés, de nem is számított parancsnak. „Négyszemközt.”

Bólintottam, és Eniddel az oldalamon folytattam az utam az irodám felé. Egyikünk sem szólalt meg,