A sötétségben lebegtem, a tudatom ár-apályként hullámzott; hol fájdalmas élességgel tört elő, hol pedig a kegyes feledés homályába húzódott vissza. Az idő elvesztette minden jelentőségét. Órák óta voltam itt? Napok óta? Hetek óta? Minden alkalommal, amikor visszatért a tudatom, küzdöttem, hogy megragadjam, hogy emlékezzem, ki vagyok. Maeve Winslow. A Farkastalan. A lány, aki reményre lelt az Alfa