Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

A kastélyra éjfélkor raboruló csend egészen sajátos volt – nem békés, csak üres, ahogy a régi épületekkel lenni szokott, amikor a bennük lévők végre feladják a színlelést, hogy minden rendben van. Csizmám némán koppant a kövön, minden léptem megfontolt volt, Nyx pedig olyan szorosan tekeredett a bordáim köré, mintha egy becsapódásra készülne.

Nem is tévedett nagyot.

A délelőtt tizenegy és éjfél kö