A nyugalom volt az első, amit észrevettem. Nem a csend – a csend hiányt jelentett, a szoba pedig tele volt hangokkal: Maeve légzésével a kulcscsontomon, a kastély alatti zsongás távoli morajlásával, a lepedők halk zizegésével, amikor a lány áthelyezte a súlyát. De a nyugalom – az új volt. Az a bizonyos üresség, ahol az átok élt már régebb óta, mint amire szívesen emlékeztem, a düh állandó, alacson