Arra ébredtem, hogy Nyx olyasmit csinál, amit csak egy tiszteletkörként lehetett leírni.

Ugrált, nyújtózkodott, a kötelékünk határaihoz nyomta magát, ahol Vargos várt a másik oldalon, és a kapcsolatból visszaáradó melegség elég volt ahhoz, hogy megfájduljon tőle a mellkasom.

– Most már rendesen érezzük őt – mondta, mentális hangja sűrű volt valami olyasmitől, ami veszélyesen közel állt az örömhöz.