CAMILLA

Addig nem vettem levegőt, amíg a folyosó ajtaja be nem csukódott mögöttem.

Az apámnak.

Hogy mondhatta el Arturo pont az én apámnak?

– Akár szórólapokat is nyomtathatott volna, hogy szétszórja az utcán – motyogtam az orrom alatt, miközben a haragtól forróság szorította el a torkomat. – Miért mondta el bárkinek is?

Olyan gyorsan meneteltem végig a folyosón, hogy majdnem beleütköztem Clarába.