CAMILLA

Apám arca megkeményedett, mint a kő.

A tányérjára meredt, én pedig majdnem bűntudatot éreztem, mert minden hibája ellenére szerettem őt. Sokkal jobb apa volt, mint a legtöbb férfi a mi világunkban.

– Hogy beszélhetsz ilyen hangnemben az apáddal? Mutass egy kis tiszteletet! – sziszegte anya.

Hosszú pillanatig haraptam a marhabélszínbe, próbálva nyugodt maradni. Megőrizni a hidegvéremet egyr