CAMILLA

A halk kérdésére felkaptam a tekintetem. Nem rám nézett, csak kifelé bámult az ablakon. De nem kerülte el a figyelmemet, ahogy az egész teste megfeszült, felkészülve a válaszomra.

Nem akartam hazudni. De az igazságtól sem voltam elragadtatva. Így hát most először éreztem magam őszintén meghasonlottnak.

– Igen – mondtam a kelleténél talán határozatlanabbul. – Akkor úgy gondoltam. Most... –