CAMILLA

– Ne aggódj. – Leo megszorította a térdemet, miközben az otthoni irodájában az íróasztala szélének támaszkodtam. – Nem fognak kiborulni.

Felhúztam a szemöldökömet, és összefontam a karomat.

Ravasz vigyor jelent meg a szája szélén. – Oké, egy kicsit ki fognak akadni. De nem annyira.

– Még mindig nem értem, miért kell itt lennem – mondtam.

– Lelki támasz. – Felvette a telefont, és elkezdte t