Gyorsan eltoltam magamtól Tristant, és beültem az autóba. – Későre jár. Menj haza, és pihenj le. Jó éjszakát!

Szinte menekültem, nem mertem rápillantani az ablakon keresztül. Olyan gyorsan hajtottam haza, ahogy csak bírtam.

Csak amikor már az ágyamban feküdtem, kezdett lelassulni a szívverésem. Lehunytam a szemem, és újra lejátszottam magamban mindent, ami korábban történt. Úgy tűnt, a sors puszta