Az idő megnyúlt, miközben csomóba zárva maradtak – egymást lélegezték be, a végkifejlet után még mindig egymásba gabalyodva, a férfi farkasa épp csak annyira csillapodott le, hogy engedje őt pihenni.

Roxana ujjai a hajába túrtak, lassú simításai éppúgy megnyugtatták őt, ahogy a férfi ölelése a lányt.

A köztük lévő kötelék lüktetett – jelenvaló, éhes, befejezetlen volt.

Declan lélegzete megremegett