**NÉZŐPONT: VALENTINA**

– Igyunk a válásodra!

Nate magasra emeli koktélospoharát, és stabilan tartja, hiába préselődik az apró asztalunk köré a testek fojtogató tömege.

Letekintek a Cosmopolitanemre, és egy erőtlen mosolyt erőltetek magamra. Nincs szívem ehhez az ünnepléshez. Preston égbekiáltó hűtlensége a tekintélyes munkájába, a hírnevébe és a bírósági perbe került neki. Warren gondoskodott róla, hogy minden vagyontárgyat megkapjak. Mégis, a kudarc nyomasztó érzése ólomtömbként ül a gyomromban. Még a saját férjem érdeklődését sem tudtam fenntartani.

Felemelem az italom, hagyom, hogy a hideg pohár az alsó ajkamhoz érjen, mielőtt lassan belekortyolnék. – Nem egy kicsit furcsa erre koccintani?

– Most viccelsz? Végre megszabadultál attól a nárcisztikus perverztől. Képes volt arra a pofátlanságra, hogy elhozza a szeretőjét a végső ítélethirdetésre. Diane ott ült a hallgatóság soraiban, mintha övé lenne a hely. Pokolba mindkettővel. – Nate gúnyosan felhorkan, és szabad kezével tiszta undorral legyint.

Felsóhajtok, és megpörgetem a rózsaszín folyadékot. A klub dübörgő basszusa a cipőm talpán keresztül vibrál. Sokkal szívesebben kucorodnék most a vadonatúj kanapémon. Melegítőben akartam Harry Pottert maratonozni, egy hatalmas üveg vörösborral és szégyenletesen sok gyorskajával. De Nate megjelent, kirángatott az ideiglenes vendégszobámból, és belekényszerített ebbe a hangos, zsúfolt bárba.

Nate a poharát a mellkasomra szegezi, arckifejezése halálosan komoly. – Ma este az új életed kezdetét ünnepeljük. Szombat este pedig akarom, hogy pontban hétkor kiöltözve várd a barátaiddal közös csajos estét. Vadászni megyünk egy egyéjszakás kalandra.

Félrenyelem az italomat. Addig köhögök, amíg a torkom égni nem kezd, a számat pedig a kezemmel takarom el, nehogy az áfonyalevet a padlóra köpjem. – Micsoda? Épphogy elváltam, erre te azt akarod, hogy egy vadidegennel feküdjek le?

– Egy olyan férjtől váltál el, aki nem várta meg, hogy szingli legyen, mielőtt másvalakit kezdett volna dugni.

– Igaz, de ez még nem jelenti azt, hogy készen állok egy…

– Nincs de, Valentina. Te vagy a legdögösebb nő, akit ismerek, és nem hagyom, hogy Preston éveken át tartó, mérgező lealacsonyítása tönkretegye az önbizalmadat. Vissza kell szerezned a szexualitásodat. Ha hetero lennék, már rég lecsaptam volna rád. – Nate előrehajol a ragacsos bárasztal felett, hangjából heves hűség árad.

Makacs védelmezése őszinte mosolyt csal az ajkamra. A vállam egy cseppet ellazul, ledobva egy aprócska részt abból a feszültségből, amit hónapok óta cipeltem. – Rendben. Beleegyezem, hogy elmenjünk szombat este. De már most leszögezem, hogy az egyéjszakás kaland egyáltalán nem garantált.

**NÉZŐPONT: DARIUS**

A lüktető basszus megrezegteti a fogamat. Izzadt testek végtelen tengere lökődik a székemnek, valahányszor valaki megpróbál a zsúfolt pult felé tolakodni. Bőröm bizsereg az irritációtól. Az olcsó pia és a nehéz parfüm bűze fojtogató.

Megmarkolom a whiskys poharam, és átszegezem a tekintetem a kis asztal felett. – Emlékeztess, mit is keresünk itt?

Rome széles, gondtalan vigyorra húzza a száját, sötét hangulatom egyáltalán nem zavarja. – Próbáljuk jól érezni magunkat, mint a normális emberek. Évek teltek el azóta, hogy utoljára elmentünk együtt meginni valamit. Ki kell engedned egy kis gőzt, testvér.

Mielőtt megmondhatnám neki, hogy mi messze vagyunk a normálistól, kifinomult hallásom egy közeli hangot fog fel. Egy magas, szőke srác pontosan ugyanezt mondja egy nőnek egy bárasztalnál.

Tekintetem a nő felé vándorol. Fekete haja lágy hullámokban, vízesésként omlik a hátára. Lélegzetelállító idomait egy piros ruha öleli körbe, ami semmit sem bíz a képzeletre. Megmagyarázhatatlan, ősi késztetés kényszerít arra, hogy minden mozdulatát megfigyeljem. Farkasom az elmém hátsó zugában kaparászik, követelve, hogy jobban figyeljek rá.

A szemem sarkából látom, ahogy Rome hirtelen feláll.

Összeszorítom az állkapcsom. Figyelem kiszámított lépteit a padlón. Átfűzi magát a tömegen, és szándékosan a hátának ütközik, mintha csak baleset lett volna.

– Ó, annyira sajnálom. Megütöttem? – kérdezi Rome a legbársonyosabb hangján.

– Nem, dehogy. Viszont épp most öntöttem rá az italomat a barátomra. – Lágy, dallamos hangja eléri a fülemet, és furcsa, elektromos áramütésként fut végig a gerincemen.

Olyan szorosan markolom a whiskys poharat, hogy az ujjperceim elfehérednek.

Rome felajánlja, hogy vesz neki egy másik italt. A lány tétovázik, de a szőke barátja közbelép, és gondolkodás nélkül elfogadja helyette az ajánlatot. Ahogy a főpulthoz érnek, hogy leadják a rendelést, a nő megfordul.

Minden oxigén kipréselődik a tüdőmből.

Tekintetem találkozik megkapó, élénkzöld szemeivel. A nyüzsgő klub semmivé foszlik.

*Társ.*

A tagadhatatlan szó visszhangzik a koponyámban. Friss eper bódító illata árasztja el az érzékeimet. Ő maga a tökéletesség. Egy apró púp van az orrnyergén, egy apró hiba, ami csak még megbabonázóbbá teszi az arcát. Rámosolyog Rome-ra, és a féltékenység vad áramütése nyilall a mellkasomba. Azt akarom, hogy minden egyes ilyen mosolyt nekem szánjon.

Közvetlenül az asztalunknál állnak meg. A testem ösztönösen mozog. Felpattanok a székből, magasodva a kettőnk közötti térben.

– Valentina, szeretném, ha megismernéd a bátyámat, Dariust – mutatja be őt Rome egy magabiztos gesztussal.

Egy finom kezet nyújt felém. Épp amikor kinyújtom a kezem, hogy megragadjam, egy részeg vendég hátulról erősen meglök. Előrebukom, és egyenesen nekiütközöm.

Villámgyors reflexekkel elkapom a csuklóját, megragadva a kezét, amelyben az új poharat tartja, hogy ne öntse ki. Ugyanebben a pillanatban a szabad keze rácsapódik a mellkasom kemény izmaira, hogy egyensúlyban maradjon.

Hallom, ahogy elakad a lélegzete. Mellkasa sebesen emelkedik és süllyed ruhája vékony anyaga alatt.

Felfelé dönti a fejét, hogy rám nézzen. – Jó reflexeid vannak.

Hangja lélegzetvisszafojtott suttogás. Nyelve elővillan, és megnyalja a felső ajkát.

*Bassz meg.*

Ó, Istennőm. A nyers, birtokló vágy, hogy letépjem a testéről azt a piros ruhát, és itt helyben, a ragacsos asztalon dugjam meg, egyenesen gyötrelmes. Szét akarom nyitni a combjait, és keményen magamévá tenni. Meg akarom jelölni a bőrét, és minden egyes hímnek bebizonyítani ebben a teremben, hogy ő hozzám tartozik. Az ágyékomat feszítő tompa lüktetés már-már fájdalmas. Agyaraim az ínyemhez feszülnek, könyörögve, hogy a nyakába mélyeszthessem őket.

Rome hangosan és élesen megköszörüli a torkát, szilánkokra zúzva az intenzív, sűrű burkot, amely körénk fonódott. – Helyet foglalunk?