Kaelia

Kétségbeesetten kapálóztam annak a szorítása ellen, aki épp elvonszolt, kinyújtott kézzel néztem, ahogy Margo Vén eltűnik a szemem elől.

– Nem, mit csinálsz?! – Rúgtam és ütöttem, de azok a kezek vasmarokkal tartottak.

– Engedj eeeeeel!! – sikoltoztam, miközben Danton elvonszolt a káoszból oldalra, a többi sebesült mellé.

Miután leültetett, térdre ereszkedett, és a szemembe nézett.

– Luna,