Azonnal feléjük indultam, de Kaelen megragadta a karom, és dühösen meredt rájuk. Tudtam, hogy fenyegetve érzi magát, hiszen épphogy csak túléltünk egy támadást. Főleg ő. Mert mind a babái, mind a társa kórházban feküdt, nap mint nap a halállal küzdve. El tudtam képzelni, mennyire kétségbeesett lehetett.

Szóval teljesen megértettem, és ezúttal nem igazán szálltam vele szembe. Mert legutóbb, amikor