Vance hátradől irodai székének sötét bőrén, számító tekintetét rajtam tartva. Az arcomat figyeli a pánik bármilyen jelét kutatva, de amikor csendben maradok, végül áthidalja az elmúlt három év szakadékát.

– Miután azon az éjszakán elhagyta a kórházat, és soha nem hívott fel, Maddie néhány héttel később visszatért a klubba. Hivatalosan is aláírt szubmisszívként. Hogy ön hátranézés nélkül elsétált, az első volt számomra, és biztosíthatom, hogy nem értékeltem az élményt. Azonnal kérdeztem őt önről. Ragaszkodott hozzá, hogy az én életmódom nem az ön világa. Letett róla, hogy üldözzem, és megmondta, hogy hagyjam békén.

Lassan kiengedem a levegőt, az ujjammal a karfa varrását követve.

– Őszintén szólva jobban meglep, hogy Maddie részt vesz ebben a világban. Soha egyetlen nyomot sem hagyott nekem.

Figyelmen kívül hagyja a terelésemet. A szeme elsötétül, ahogy folytatja kérlelhetetlen hajszájának felvázolását.

– Maddie időről időre felbukkant, hogy játsszon a klubban, és végül Declan alárendeltje lett. Minden adandó alkalommal információkat préseltem ki belőle önről. Soha nem volt közlékeny. Hevesen védelmezte, nem volt hajlandó egyetlen centit sem engedni. Szóval, amikor ez a bizonyos kávécég eladósorba került, egyetlen másodpercnyi habozás nélkül lecsaptam a lehetőségre. Újra látnom kellett. Nem számított, mit csináltam vagy kivel voltam az elmúlt három évben, nem tudtam kiverni a fejemből.

Nyers intenzitása borzongást küld végig a gerincemen. Tekintete az enyémbe fúródik, némán követelve, hogy megértsem megszállottságának puszta nagyságát. Nem vagyok hülye, de az agyam nehezen dolgozza fel a valóságot, hogy egy férfi felvásárol egy egész vállalatot, csak azért, hogy felkutasson egyetlen nőt.

– Tényleg ez az igazi oka, hogy idejött?

– Igen is, meg nem is. A kávéipar jelenleg virágzik, szóval papíron tökéletes pénzügyi értelme volt. De az a tény, hogy az ön neve szerepelt az alkalmazottak listáján, döntő tényező volt a felvásárlásnál.

Gyengéd, megbánás nélküli mosolyt kínál. Megmarkolom a székem szélét, a szívem a bordáimnak verődik. Elkötelezettségének puszta mértéke letaglózó.

– Ön őrült?

– Talán.

Gondterhelten bólint, előrehajol, hogy alkarjait az üvegasztalon pihentesse, felvállalva a tetteit.

Megrázom a fejem, horgonytalannak érzem magam a vallomásától.

– Nem tudom elhinni. Felvásárolt egy egész céget miattam.

– Ez az igazság.

Átnyúl az asztalon, és a kezét az enyémre kulcsolja, a földön tartva engem.

– Azon a napon, amikor véglegesítettem a vásárlást, azonnal elrendeltem egy dolgozói értekezletet. Egyetlen másodpercet sem tudtam tovább várni, hogy újra lássam. Aztán megkaptam azt a puszta örömöt, hogy besétálva az előtérbe, rajtakaptam, hogy nyíltan megbámulja Declant. Mondanom sem kell, zaklatott lettem.

Mély kuncogás morajlik fel a mellkasában, ami saját sérült egójának szól. Az arcom intenzív hőségben lángol, amiért ilyen nyíltan számonkérnek.

– Nem bámultam Declant.

Sötét szemöldökének szkeptikus felhúzása meghátrálásra késztet. Rágom az alsó ajkam, érzem, ahogy védekező falaim leomlanak sokatmondó pillantása alatt.

– Rendben, egy kicsit tényleg megbámultam. Ő egy nagyon jóképű férfi. De megígérhetem önnek, hogy az semmi sem volt ahhoz képest, amilyen agresszíven önt megbámultam.

Öneltelt, elégedett mosoly terül el feltűnő arcán.

– Igen, pontosan emlékszem a kifejezésre az arcán, amikor szó szerint a karjaimba esett az előcsarnokban.

Kényszerítem magam, hogy koncentráljak, vissza kell terelnem a beszélgetést az alapvető problémára, mielőtt természetes sármja elárasztja az érzékeimet. A vastag BDSM papírköteg még mindig köztünk hever, mint valami fizikai entitás, amely figyelmet követel.

– Miért keresett engem ilyen könyörtelenül?

Elengedi a kezem, és lassan végigpásztázza a testemet. A szemeit elhomályosító sötét szenvedély összetéveszthetetlen, úgy vetkőztet meztelenre, hogy egyetlen ruhadarabot sem vesz le rólam.

– Ön mindaz, aminek egy szubmisszívnek lennie kell.

A szavak egyenesen mellbe vágnak. A lélegzetem fájdalmasan elakad a torkomban, miközben a pulzusom túlpörög.

– Valóban így gondolja?

Ragadozó mosolya még szélesebbre húzódik lélegzetvisszafojtott kérdésemre. Tudom, hogy épp most terítettem ki a lapjaimat. A kérdés feltevésével nyíltan elismertem, hogy pontosan értem, mire gondol. Jeleztem velem született hajlandóságomat, hogy alávessem magam neki.

– Igen. Most jön az a rész, amikor hivatalosan is megbeszéljük a kapcsolatunk dinamikáját. Én egy Dom vagyok. De ahogy látom, erre már rájött. Emlékeztessen később, hogy megbüntessem, amiért ezt titokban tartotta tegnap a házában. Nem, felejtse el. Kétségbeesetten büntetést érdemel, amiért nem esett azonnal térdre abban a percben, amikor rájött, ki is vagyok valójában.

A szám sivatagi szárazzá válik. Nagyot nyelek, a pulzusom száguld a fizikai büntetés nagyon is valós fenyegetésére. Rángatózva bólintok egyet, bár nem vagyok benne biztos, hogy a kijelentésével értek egyet, vagy megerősítem, hogy majd emlékeztetem a büntetés kiosztására.

Megdönti a fejét, éles kíváncsisággal tanulmányoz.

– Pontosan honnan tud ilyen sokat erről az életmódról? Maddie biztos volt benne, hogy nem érdekli, és nincs arra bekötve, hogy szubmisszív legyen.

Élénkvörös pír kúszik fel a nyakamon és borítja el az arcomat. Lenézek az ölembe, egymásba fonva az ujjaimat. Maddie-nek fogalma sem volt a rejtett vágyaimról. Hogyan is oszthattam volna meg valami ilyen intenzíven személyes és sötét dolgot a legjobb barátnőmmel? Ezt mindenki elől titokban tartottam. De ahogy itt ülök Vance parancsoló jelenléte alatt, és érzem, hogy a nyers erő hullámokban árad belőle, rájövök, hogy előle nem titkolhatom el. Nem is akarom megpróbálni.

– Van néhány könyvem, ami ezzel a témával foglalkozik.

Hangosan beismerni a legmélyebb, legsötétebb fantáziámat megrémít. Felkészülök az ítélkezésére, de Vance egyszerűen csak sugárzik. Lenyúl, és határozottan kihúz egy bizonyos papírlapot a vastag köteg közepéből az asztalon.

– Pontosan hány könyv?

Gyorsan fejben összeszámolom gondosan elrejtett gyűjteményemet.

– Huszonhárom. Plusz-mínusz egy-kettő.

Meglepett, elragadtatott nevetés tör fel a mellkasából. A puszta öröm az arcán enyhíti az aggodalmamat, ideges kuncogást csalva ki a saját ajkamról a helyzet súlyossága ellenére.

– Kicsim, ez jóval több, mint néhány. Hogy a fenébe tudtál egy ilyen gyűjteményt ennyi ideig titokban tartani?

– Hogy a fenébe tudta Maddie titokban tartani előttem az életmódban való részvételét? Általában erős ember vagyok, aki nem tűri a szarságot senkitől. De ami a múltambeli férfiakat illeti, mindig is kétségbeesetten át akartam adni az irányítást. Egy domináns férfit akartam, aki átveszi a hatalmat, és helyretesz engem. Sajnos eddig mindig sikerült olyan nyámnyila férfiakat választanom, akik túlságosan meg voltak ijedve ahhoz, hogy ténylegesen átvegyék az irányítást.

Teljes ámulattal rázza a fejét, sötét szeme vad ígérettel csillog.

– Ez lenyűgöző. Ebben az esetben átugrom az életmódunkkal kapcsolatos alapvető bevezetést, és rátérek a tényleges szabályokra és elvárásokra.

Remegő kezet emelek fel, hogy megállítsam. A szívem eszeveszett ritmusban ver a bordáimnak. Hangosan kimondva kell hallanom a tényleges szavakat. Nem hagyhatok teret a félreértelmezésnek vagy a meghiúsult reményeknek.

– Várjon. Meg kell bizonyosodnom róla, hogy jól értem-e. Azt akarja, hogy az ön alárendeltje legyek?

Abb hagyja a papírok rendezgetését, és átható tekintetét az enyémbe fúrja.

– Azt akarom, hogy az alárendeltem legyél. Elnézést kérek, amiért nem voltam veled hamarabb közvetlenebb és nyitottabb. De már az is, hogy csak egy szobában vagyok veled, természetes módon kihozza a domináns oldalamat. Vágyom az engedelmességedre. Voltál olyan csodálatos, hogy a kételyeid és a zűrzavarod ellenére is megadtad nekem, de ettől a pillanattól kezdve ezt rendesen fogjuk csinálni.

Felemeli a legfelső dokumentumot, és átnyújtja nekem.

– Ez a papír jogilag rögzíti, hogy nagykorú vagy, és hogy önként beleegyezel az életmódunkba.

Átveszem a nehéz pergament a szorításából. A szemem végigfut a hivatalos szövegen. Ez egy szabványos nyilatkozat, amely tartalmazza a hivatalos neveinket és olyan kifejezéseket, mint „beszámítható” és „nagykorú”. De ahogy a tekintetem az oldal alsó sarkára téved, a levegő kiszorul a tüdőmből.

Az aláírás vonalán már kifejezetten szerepel a dátum.

Azt írja, három évvel ezelőtt. Pontosan a rákövetkező nap, miután először találkoztunk a klub mögötti sötét sikátorban.

Bámulom a tintát, a látásom kissé elhomályosul. A földrengető felismerés belém csapódik. Azonnal elkészíttette ezt a szerződést. Mindvégig felkészült arra, hogy visszatérek hozzá, noha csak egyetlen órát töltöttünk együtt. A tudat, hogy az intenzív, hosszú távú megszállottságnak ezt a szintjét táplálta irántam, a tiszta, hamisítatlan élvezet bizsergését küldi egyenesen a fejembe. Alacsonyan a gyomromban gyűlik össze, mély, nedves forróságot szikráztatva a combjaim között.

– Ez a következő rész a tárgyalás legfontosabb része. Ez ad majd tiszta képet arról, hogy mit ismersz már.

Átnyújt egy kisebb, részletes papírköteget. Lenézek, és egy explicit, átfogó határokat felmérő kérdőívet látok. A vastag betűs szöveg a tetején szinte kiabál velem.

– Azt akarom, hogy ezt alaposan töltsd ki. Pontosan megszabja, hogy mit vagy hajlandó kipróbálni, és mi az, ami szigorúan tilos. Érted az alapvető különbséget a szigorú határ és a rugalmas határ között?

Izzadó tenyeremmel szorosan markolom az explicit kérdőívet. A mellkasom gyors, sekély légzésekkel emelkedik és süllyed. Minden egyes éjszaka, egyedül a sötét hálószobámban élénken álmodtam erről a pontos pillanatról. Arról fantáziáltam, hogy egy hatalmas Dom követeli az abszolút engedelmességemet, és könyörtelenül lefekteti a feltételeit. De mindig is azt hittem, hogy ez csak egy lehetetlen fantázia.

Most a fantázia egyenesen az arcomba bámul. Egy félelmetes szakadék szélén állok. Ha ugrom, nincs visszaút a normális életbe. Egyenesen a szakadékba zuhanok. A puszta várakozástól a pulzusom felgyorsul. Kétségbeesetten várom, hogy felébredjek ebből az álomból, de a papír nehéz súlya a kezemben tagadhatatlanul valóságossá teszi.