LORCAN

Lángolt az ég.

Ez volt az első gondolat, ami a fejembe ötlött, ahogy berontottam az udvarra, és a csizmám keményen a kövekhez csapódott.

Vörös sáv hasított keresztül az éjszakán, hatalmasan, lángolva, lehetetlen volt nem észrevenni. A sárkány szárnyai pengékként szelték a levegőt, minden egyes csapásuk hő- és erőhullámokat küldött le a palota területére.

Kiáltások törtek ki körülöttem.

– Íj