VESPER

Abban a pillanatban, ahogy az ajtó zárra kattant mögötte, a szoba levegője megváltozott.

Megsűrűsödött. Megfeszült.

Mintha valami láthatatlan a torkom köré tekeredett volna, és nem akart volna elengedni.

Lorcan velem szemben állt, a mellkasa túl gyorsan emelkedett és süllyedt, a szemei valami haragnál sokkal veszélyesebbel égtek az enyémekbe.

Nem csak haraggal, zűrzavarral.

– Legalább egy