VESPER

Lorcan távozása után a hátamat az ajtónak vetettem; a lélegzetem még mindig kapkodó volt, a pulzusom sehogy sem akart lenyugodni.

Egy hosszú pillanatig nem mozdultam. Csak figyeltem. A távolodó lépteket. A páncél csörrenését.

A visszatérő csendet.

Csak amikor biztos voltam benne, hogy elment, akkor fújtam ki végre a levegőt.

– Elment – suttogtam.

Halk zörgés hallatszott a takaróm redői közü