VESPER

Alig értem vissza a szobámba, a gondolataim máris újra megállíthatatlanul kavarogtak.

A kém szavai még mindig a fejemben visszhangzottak, és éles ellentétben álltak Luna jelenlétének megnyugtató melegségével, aki valahol az ágyam alatt bújt meg.

Óvatosan becsuktam magam mögött az ajtót, és egy pillanatra nekidőltem; a tenyeremet a fának préseltem.

– Szedd össze magad – motyogtam.

Egy lágy,