VESPER

Az őrök újra dörömböltek az ajtón.

– Vesper úrnő! Azonnal nyissa ki!

Lorcan dermedten állt velem szemben, tekintete az enyémbe fonódott, csak várt. Az apró, fehér sárkány a mellkasomhoz simult, remegett, ezüstös szemei tágra nyíltak a félelemtől.

– Add ide nekem – mondta újra, halkan és sürgetően.

– Nem.

– Vesper…

– Nem adom. – Hátrálni kezdtem a szekrény felé, szorosabban magamhoz szorít