LORCAN

A folyosók üresen nyúltak el előttem a haldokló fáklyafényben.

Kezdetben csak céltalanul sétáltam, csak mentem, egyik lábamat a másik elé téve, próbálva elmenekülni a szája emlékétől, amely az enyémre tapadt.

Nem működött.

Vesper.

A neve átokként ismétlődött a fejemben. Ahogy rám nézett, amikor azt mondta, ne védj többé, mintha azt akarta volna, hogy fájjon. Mintha azt akarta volna, hogy me